Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsonyom szelleme: after story 6. rész

1238x1c.jpg- Ez odakozmált… - motyogtam, megtörve a csendet.

- Micsoda észrevétel! – vágta rá Jake, mire Molly és DJ elég furcsán néztek rá – Mindjárt éhen halok. – tette hozzá gyorsan.

- Ha tudnátok mekkora szerencsétek, hogy gondoltunk rátok. Egészen pontosan anya… - sóhajtott Molly, majd az egyik kezében lévő szatyrot az asztalra tette. A többi cuccát a kabátjával együtt egyszerűen felakasztotta a fogasra az előszobában, majd visszatért közénk és elkezdett kipakolni az asztalra mindenféle fóliába csomagolt valamit. Én kapcsoltam először, odaugrottam az egyik szekrényhez és tányérokat vettem elő belőle. A fiúk csak álltak és nézték, ahogy barátnőm ételt pakol ki a szatyorból. Az asztal felé haladva, kezemben a tányérokkal oldalba böktem Jake – et, hogy ő is segítsen. Szerencsére vette a lapot, és az egyik fiókból evőeszközöket szedett elő. Erre DJ is észbe kapott, körbenézett, majd megindult a felé a szekrény felé, ahol a poharakat tartom. (Nem nehéz megtalálni, annak a szekrénynek üveges az ajtaja.)  Még a fiúkkal a terítéssel fáradoztunk, Molly megmelegítette a kaját. Mire jónak ítélte a hőmérsékletét, mi már az asztalnál ültünk, kezünkben az evőeszközökkel. Úgy néztünk az ételre, mint kiéhezett oroszlán a zsákmányállatára.

Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok a Baker klán vegetáriánus kajájának. De a szükség nagy úr!

Negyed óra sem telt bele, hogy az asztalra pakolt összes életmentő elemózsiát elfogyasszuk. Letettem az evőeszközöket, elégedett mosollyal az arcomon dőltem hátra. Tele gyomorral szerintem elég hamar elaludtam volna ha nem leszek figyelmes Molly kuncogására. Lassan, de biztosan kinyitottam eddig csukva tartott szemeimet, a hang irányába fordultam.

- Ugye nem! Törlöd ki azonnal?! – kiáltottam barátnőmre, aki abban a pillanatban kattintott el egy képet, a vakuval egy percre elvakított. Felpattantam, enyhén csillagokat látva szaladtam a szöszi után, körbe-körbe futva az ebédlőasztalt. A fiúk láthatóan élvezték ezt a kis rögtönzött műsort.

- Nyugi lányok! – szólt ránk Jake egy idő után tőle meg nem szokott nyugodt hideg hangon. Ez eléggé meglepett, de abból ítélve, hogy Molly milyen hirtelen állt meg előttem, nem csak engem. Majdnem nekiütköztem.

- Én már attól szédülök, hogy titeket nézlek. – tette hozzá DJ egy kedves mosoly kíséretében, de tekintete elárulta, hogy ő sem gyakran látja barátját ilyennek.

Kínos csend telepedett a házra. Sosem szerettem a csendet, minden erőmmel azon voltam, hogy kitaláljak valami semleges, de lehetőleg értelmes témát. Már éppen meg akartam szólalni, milyen jó, hogy ilyen sok hó esik, hiszen bármi jobb, mint némán egymásra bámulni, mikor csengettek! Nagy lendületet véve csörtettem ki az előszobába és még nagyobb lendülettel tártam ki az ajtót készen arra, hogy az illető személy nyakába ugorjak, még akkor is, ha az a postás. Legnagyobb meglepetésemre azonban senkit sem láttam.

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 16516
30 nap: 394
24 óra: 11